DALSZÖVEGEK
Lépteim alatt megrezzent a múlt
A csend mögött, szól egy régi húr
Egy dallam, amit csak én értek igazán
Néha eltörik még bennem a fény
Mint a víztükör, amit megérint a szél
A rezdülés, Ahogy egy hang útra kél
És ha elfogy a szó csak a zenével leszek
Mint hegyek között a visszhang, soha nem múlik el
Ez egy végtelen út, amin velem leszel
Ha elfáradok és csak egy hang vezet
Mint egy lámpás az égen, majd messziről nevet
Folytatom az utam tovább.
Mindig tudtam, hogy hová érkezem.
Néha eltörik még bennem a fény
Mint a víztükör, amit megérint a szél
A rezdülés, Ahogy egy hang útra kél
Ha elfáradok és csak egy hang vezet
Mint egy lámpás az égen, majd messziről nevet
Folytatom az utam tovább.
Mindig tudtam, hogy hová érkezem.
Tudod, néha elgondolkodom.
A nevünk, amit kőbe véstünk
Meddig marad ott?
A sziklák törékenyek,
Mint az emlékeink.
A csendes kiáltás.
Az volt a múlt.
Sötétben táncolunk, eddig csak álom volt.
Minden lépésünk ennyit ér.
Lelkünkben százezernyi mérgező apró folt.
Szemünkben egy jéghideg acél.
Nevünket kőbe véstük törékeny sziklákban.
Csendes kiáltás lett a múlt.
Elhamvadt tűzekben és árván maradt években.
Minden szó egy tétlen háború.
Csak az a kérdés még meddig él.
(Elmúlt a tűz és elmúlt a láng)
Az arcod most miért ilyen sötét
(Valódi kék, a szemünkbe ég)
Ha kéz a kézben az árnyékból kilépsz
(Nincs több heaven, nincs több kék)
A fények a szemedben, az árnyék az arcodon miért lett sötét?
Tükörben táncolunk, legszebbik arcunkat.
Mélyen elrejti már a múlt
Mégegyszer Elvakít, és mégis kárhozatra hív.
Széttört tüikörben járatlan az út
A lépteim alatt megreccsent idő
A múltam árnyéka
Távoli ígéret: egy megfosztott világ
Ott feszül a lét peremén
Nem egy vonal Nem az ég, és nem a Föld
Csak köztes szavakból áll
Csendben olvad a fény az ég peremén
A vágy csak egy kopott köpenyben él
Álmokba bújtatva régi önmagát
A látóhatár csak egy ócska talány
Amin a megtépett érdektelen szürke felhők
Némán vonulnak át
Csendben olvad a fény az ég peremén
A vágy csak egy kopott köpenyben él
Álmokba bújtatva régi önmagát
A látóhatár csak egy ócska talány
Amin a megtépett érdektelen szürke felhők
Némán vonulnak át
Téged nézlek, és te is engem,
Álarc mögött eltűnik minden.
Hol van a vér és hol van a hang,
Ami átszakít majd minden falat?
Fáklyát gyújt a Hold fent az égen,
A fényét mégis ketrecbe zárjuk,
Egy koldus volt csak az üveg mögött
Mi a tükörben mégsem látjuk
Minden ajtót bezár,
Minden arc egyforma maszk,
A csönd, ami ránk talál,
Ne szólj, ne bánts, ne láss!
Refrén
A kezemet nyújtom a semmi felé
Egy tükörben élek és nem látok mögé.
Követ egy árnyék
Ne szólj, ne bánts, és ne láss többé!
Kinyújtom kezem a semmi felé
Nem láthatok a tükör mögé
Ne szólj, ne bánts, és ne láss többé!
Egy hullámot küldök feléd és téged kérdezlek,
De a súlytalan hangok nem felelnek már nekem.
A hangom mélységbe hull, ahonnan senki sem felel
Hangok és emlékek elnyelte némán a tenger
Egy szó, egy emlék, egy érintés, és egy hullám visszatér.
Aranyra, ércekre nem felel, csak a láthatatlan mesél
És a csend ami kövenként hullik vissza rám
Újra hangokat küldtem a mélység felé és most visszatértek hozzám.
Refrén
Egy dallal újra útra keltem,
Nem számít más, minden, ami súlytalan marad.
És a hangok most újra visszatérnek
A végtelenből, Minden más a csak mélységben ragad,
Közel a mélyben ébred a szörny,
Zihálva kutat, selymes a könny,
Szíve lüktet, erdőkbe rejt,
Nem menekül, ki egyszer ide betért.
Ébred az éjszaka a félelelem lett a társa
(Éjszakai ragadozó)
SIkolt a lélek a hangja csak néma lárma
Lüktet a szíve egy zajtalan erdő mélyén.
Suttog a csend és a szél ami elkísérte.
(Éjszakai ragadozó)
Lány menekül, és a léptei halkan járnak
(Éjszakai ragadozó)
Mint egy elveszett angyal a félelem körbe zárta.
Szárnyakat bont és a lelke a társa
(Éjszakai ragadozó)
Az üldöző árnyék a győzelem táncát járja,
Az éjszaka múlik és elszabadult a préda.
(Éjszakai ragadozó)
Egy végtelen úton jéghideg volt az álma
Suttog a szél, ezernyi szilánkra vágta
(Éjszakai ragadozó)
Elfogy az árnyék a hajnali fény a társa
Az útja végtelen, fény tovább nem vezet,
De szemében ott a jéghideg félelem.
Az éjszaka ezernyi titka lassan feldereng,
Jő a ragadozó, és a csapdában a préda megremeg
Az éjszaka csendben dalol
Ezernyi fényes pont az lett az új útlevél
Az ébredés csak egy újabb folt
Egy elfáradt (kihűlt) szív kabát zsebén
Mint egy ócska, kopott gitár
Megfárad hanggal ...megtépett elhangolt húrokkal jár.
Mint a hűvös éjszaka, amelyben elfáradt lélek bolyongva vár.
A sötétség ölében pihen a lét.
Egy utolsó sóhajjal búcsút int majd a fény.
Egy néma dal lesz a csend
Minden elfáradt hang végleg aludni tér,
Mint egy ócska, kopott gitár
Megfárad hanggal ...megtépett elhangolt húrokkal jár.
Mint a hűvös éjszaka, amelyben elfáradt lélek bolyongva vár.
Az éjszaka utolsó szavai dallamra lelnek,
Mint egy ócska gitár, melynek húrjai már nem felelnek.
A holdfény még táncol, a fák lombjai között a titka,
És a csillagok vigyáznak rá, hogy sosem térjen vissza.
Na most már elég legyen, ne halljam többé
A szomorú történetekből
A világ vége is többször
Ugye többször elmúlt már
Újra itt van a reggel, ébredj fel megint,
Ez úgysem lesz a te napod
Csak egy új nap, ami semmit sem jelent
A napfény átragyog a piszkos ablakon,
Mosolyogj szépen, ahogy elnyel a mélység,
Ez a dal majd segít – vagy talán mégsem elég.
Refrén
Legyen, legyen ez egy vidám dal!
(Háttérben: Amit elénekelsz ha nagyon fáj)
Legyen ez egy újabb vidám dal,
És mellé egy kis apró hazugság,
Legyen ez egy vidám dal, amit majd
Elénekelsz, amikor nagyon fáj,
Nagyváros és szürke utcák, más nem mesél
Két árnyék jár, mint a szél.
Szívükben a tűz, szemükben a fény.
Elsodorta őket minden apró pillanat
Veszélyes játék lett a cél
Kéz a kézben jár a szenvedély
REFREN
A holnap még egy álom, de minket vár
Halvány folt, még mindig csendben jár.
Az álmok, vágyak ha mind elszáll.
(Boldoggá tesz mindez?) Kérdezd majd a nap végén!
Ne higgy el mindent amit én! (Nem látod?)
Nem látod! Ez csak egy olcsó regény.
Egy perc alatt minden megváltozott
A pillanat akkor, ott új értelmet kapott
A néma csendből hangos zene lett
Néhány perc alatt a felhők felett
Néhány perc odafent
A felhők felett
Átkarolt a csend
Néhány szó odafent
Új értelmet kapott
Ott lent minden megfagyott
Néhány kép odafent
Amit átrajzolt a csend
A felhők felett
Néhány év odafent
Amikor minden színesebb
Már vissza nem lehet...
Tizennegyedik nyár volt előttünk
Napsütéssel telt meg a lelkünk
A táblára felkerült az utolsó betű
Sárga villamosok nyitott peronján
Szélben elszállt apró szabadság
Abban a percben másként láttuk egymást
Hosszú a séta az álmos utcákon
Ismerős házak, öreg padlások
Pirosra festett padokon született álmok
Azok a napok
Azok az évek
Azok a napok
Még mindig mesélnek
Hosszú a séta az álmos utcákon
Ismerős házak, öreg padlások
Pirosra festett padokon született álmok
Azok a napok
Azok az évek
Azok a napok
Még mindig mesélnek
Akkor ébredtél, amikor mindenki lát
Akkor álmodtál, amikor a Nap leszáll
Akkor indultál, amikor megtalál a vágy
A végtelen idő
Azt ígérted örökké tart
A végtelen idő
Mikor a karmai már csontig hatolnak
A végtelen idő
Azt ígérted örökké tart
Akkor mentél el, mikor az elfojtott szavak
Aki egyszer megérkezik (ígérd meg) az örökre itt marad
A végtelen idő
Azt ígérted örökké tart
A végtelen idő
Mikor a karmai már csontig hatolnak
A végtelen idő
Azt ígérted örökké tart
Lefőtt a reggeli kávé, miközben nézed a régi képeket
A hosszú kabát a múlté, pedig az út még visszainteget
Mindig kérdezem, miért nem jössz velem
Elviszlek, elviszlek tovább
Ismered a neve: én vagyok a Nomád
Nem tudod mit hoz a holnap
Még mindig vár a tágas végtelen
Dobd el a harcor a múlttal
Felejtsd el az elmúl éveket
Mindig kérdezem, miért nem jössz velem
Elviszlek, elviszlek tovább
Én vagyok a Nomád
Elindulsz újra és tiéd a világ, erről álmodtám
Megérint újból a kaland, téged vár a nagzvilág
Elindulsz újra és tiéd a világ, erről álmodtál
Megérint újból a kalnd, tiéd lesz a világ
Amíg a felhőkön át az égig érnek a fák
Amíg a zajból a csendre vágysz
Elveszett minden pillantás
Amíg csukott szemmel jársz
Amíg csak felhőkbe feltöltött emlékek várnak rád
Amíg már kegyetlen vendég az érintés és toronyba zár
Csak az az érzés visz tovább
Hogy van egy pont, ahol visszatalálsz
Az idő régen elmúlt már
Amíg az éjszaka földre száll
Csak az az érzés visz tovább
Hogy van egy part, ahol visszatalálsz
Amíg megtalálod még a lépteid nyomát
Ne várj tovább
Amíg a végtelen erdők szelleme rád talál
Valaki egy érintésre vár
Ez csak egy képtelen világ
Ez csak egy parttalan óceán
Talán egy mozdulat, talán egy ébredés
Talán csak álom volt, talán egy tévedés
Talán csak hangokkal, talán egy mondatban
Talán csak képek keltek életre a szobámban
Talán egy vihar volt, egy csendes kiáltás
Utána elfelejtett hangokból lett szivárvány
Talán az első nap, talán az utolsó
Talán a közte lévő évek egy nagy kaland volt
Talán csak ábrándozás, talán csak kalandozás
Talán csak elveszített hangokkal találkozás
Talán véletlen, akár egy vallomás
A vége mégis csak egy tollvonás
Amíg felébredek a városom mesél
Hideg szavakkal ébreszt fel a szél
Hajnali harsonákkal ébred majd a reggel
Sok mindent felülmúló képzelettel
Távoli utcák zaja sok mindent mesél
Rajzolt falakkal az aluljáróban él
Ahol az álmok szerte-szét
Álmosan hallgatom a villamos zaját
Buszok nyomában folyton változó világ
Fél percre mindentől megáll az idő
Egy árva pillanat, míg át nem vált a zöld.
Csak egy villanásnyi jel talán
Sosem volt házak ajtaján
A szeretet a város felett jár
Hideg éjszaka volt, odafent fázik a Hold
Fájnak az évek, úgy fájnak
Amit magad mögött hagytál
Éld a múltat tovább, neked énekel a Hold
Hideg éjszakán
Küldd el majd a fények jelszavát
Amikor sátrat bont a szél
Add nekem a múltat s lépj tovább
Engedj el mindent, ami fél és én leszek majd az
Aki szellemekkel él
Csendes tengereken át már alig hallom a hangodat
Messzire száműzöm a lépteid
Mire a túlsó partra érsz
Már csak egy pont lesz a távol
Füstölgő félhomály volt
A zene beterít mindent
Ha akarnék sem lehetnék máshol
A hely szelleme visszaintett
A füst mögül vadít egy szempár
A hangja nekem a megváltás
Aznapi gyötrelmemmel
Kék hangú kedvesemmel
A sarokban sötétbe borult
Feszültség áztatta arcok
Eldobva minden ruhát
Átírva minden szabályt
Húsz év az mindenben nagymenő
A felejtés bére az elveszett idő
Megkopott emlékek, nincs aki visszavár
Az utca sem ismer fel már
Az ajtón egy megkopott levél
Üdvözöl engem és aki visszatér
Hagyd odakint a fájó dolgokat
Jöjj velem és idézd fel a múltat
Még egyszer újra kértem
Átélnem azt az éjszakát
Nem vártam újabb ébredést
Nem vártam több csodát
Falakba zárva a hely szelleme
Mára inkább csak riogat, mintsem integet
Az az este homályba veszett teljesen
A kék hangú kedvesem
Jelenleg nem elérhető...
Jelenleg nem elérhető...
Mikor egy őszi illat
Elszáll a szélben
Amikor egyedül vagy
Hátradőlsz majd éppen
Talán egy perc lesz vagy egy villanás
Átugrod majd, ami várt volna rád
Az élet sebeket karcolt rád
Az évszakok lassú partjairól
A szerelem a mélybe hull
Szavak helyett már nem marad más
Csak a homályba tévedt múlt
Emlékek voltak csak egy villanás
Nem figyeltél rá
Amikor rád köszön majd nem léphetsz tovább
Egyszer egy őszi illat
Elszállt a szélben
Egyedül voltál
És hátradőltél éppen
Egy perc volt, csak egy villanás
Nem figyeltél rá
Az élet sebeket karcolt rád...
Az évszakok lassú partjairól
A szerelem a mélybe hull
Szavak helyett már nem marad más
Csak a homályba tévedt múlt
Emlékek voltak, csak egy villanás
Nem figyeltél rá
Amikor rád köszön majd nélkülem
nem léphetsz tovább
Álmokon innen, álmokon túl
Varázslatokkal minden lángra gyúl
Elköszön majd a Hold és a Nap
Hűvös lehelet a párnád alatt
Éjszakán innen, éjszakán túl
Varázslatokkal minden lángra gyúl
Megáll az idő és rád köszön
Majd a legvégső szerető
Csendes gyilkosok várnak rád minden éjszakán
Csendes gyilkosok visznek tovább, ha zárva a szobád
Álmokon innen, álmokon túl
Varázslatokkal minden lángra gyúl
A tükör mögött a párnád alatt
A színes csodákból csak pár szem maradt
Éjszakán innen, éjszakán túl
Varázslatokkal minden lángra gyúl
Megáll az idő és rád köszön
Majd a legvégső szerető
Csendes gyilkosok várnak rád minden éjszakán
Csendes gyilkosok visznek tovább, ha zárva a szobád
Could you ever hear a song in the maintime?
Could care for someone else on the sometime?
So many people are not So many times away
Could anything find in everywhere?
Could you loose severe time in a song in sometime?
Could you someone else to call in the maintime?
So many people are not so many closed your eyes
Can you hear the polar bells?
Jelenleg nem elérhető...
Kinek a gyermekkor,kinek nincsen
Ez a véletlen most mindent elhibáz
Néha a boldogságtól a könnyek.
Máskor a bánattól soha nem jön többet már.
Hogy az álmod harcol-e többet.
Vagy az ébren léted a győztes, nem vitás.
Minden korban és mindenhol, amíg a
Boldogságod nem titkol tovább.
Társad voltam a bajban, eddig
Minden korban minden voltam már.
Talán hosszabb volt a múltam,
De a jövőm minden perce vár.
Amíg a bennem élő gyermek.
Amíg a szívem érez minden dobbanást.
Nem számít más, nem számít más
Csak minden dobbanás
Ez egy tökéletes, szép új világ
Kijavítottuk az összes hibát
Okos az órám és okos a lakásom
Többé nem kel már valódi álom
Marad a drogok, a szex, semmi rock and roll többé
Minden analóg álom majd így válik köddé
Tudattalan lesz a tudatalatti
Egy frissítés után már nem kell szeretni.
Tükörbe néz, de semmit sem lát
Visszapörgetne minden hibát
Semmi nem látható és nem lesz már holnap
Pedig tegnap még igazi ember voltam
Harmincöt év, ennyit vártam rád
Harmincöt év, talán elromlott az órád?
Harmincöt év. akkor mindent eldobtál
Harmincöt év, mikor a vonatra felszálltál
Emléked ott vár majd rám,
Ahol a két sín talán összeér
Megfagyott a föld minden fáradt léptemen
Elfogyott a zöld a fák levelében
Félbemaradt akkor minden mondatod
Hogy mekkora volt a szívem, azt nem tudhatod
Emléked elmúlt talán,
Vagy a hangokban él tovább
Harmincöt év, ennyit vártam rád
Harmincöt év, talán elromlott az órád?
Harmincöt év. akkor mindent eldobtál
Harmincöt év, mikor a vonatra felszálltál
Emléked ott vár majd rám,
Ahol a két sín talán összeér
A hangoddal többé már nem ébreszt fel a reggel
Többé nem adod át magad, a századik éjszaka nem kell
Üres az ágyam a párnán az illatod elnyel
Csak egy levelet írok, az éjszaka vége nem kell
REFRÉN
Ez a századik levél
Az igazság ott volt a sorok között
Ez a századik levél
A hajnali égen a csillagok költözött
Századik levél
Ha megírtam volna a Hold és a Föld
most együtt volna talán
Üres az ágyam a párnán az illatod elnyel
Csak egy levelet írok, az éjszaka vége nem kell
REFRÉN
Ez a századik levél
Az igazság ott volt a sorok között
Ez a századik levél
Amiben Tarzan és Jane a Holdra költözött
Századik levél
Ha megírtam volna a Hold és a Föld
most együtt volna talán
Jelenleg nem elérhető...
Egy márciusi reggel a szívem megtelt félelemmel
Útra kelt a lelkem, elindult egy hosszú úton
Anyám ott voltál velem, őrizted az életem
A mesék arról szóltak - az élet szép, az is legyen
A júliusi szél felkapott és lángra gyújtott
Én még láthattam csodát; színpadok s a nagyvilág
És ha mindez álom volt, ha véget ér
Ne ébressz fel!
Refrén:
Amikor elhamvad a Föld és nem marad semmi más
Amikor félrevert harangok jelzik a pusztulást
Amikor emberi hangok nélkül más semmi nem érdekel
Ne ébressz fel!
Novemberben a Hold halvány volt és mámorító
Sápadt árnyék volt az út, amelyről rég letértem
Te még ott voltál velem, végig nézted az életem
Meséld el, hogy milyen volt.
Refrén:
Amikor elhamvad a Föld és nem marad semmi más
Amikor félrevert harangok jelzik a pusztulást
Amikor emberi hangok nélkül más semmi nem érdekel
Ne ébressz fel!
Januárban a napfény már elvakított minden percet
Én már nem voltam veled - csak annyit kértem...
Ne ébressz fel!
Füst és könny, felébred a város
Ereimben még lüktet az éjszaka
Mindenütt madarak, órák, harangok
Cölöpként verik az agyamba
A tudat határán minden szétszakad
"Az ajtók záródnak, kérem vigyázzanak"
Lecsukott szememen a halál énekel
Az ég felé néz, de nincs több jel
Adj erőt, hogy le tudjam győzni
Adj erőt, hogy túléljek mindent
Adj erőt, hogy ne lássam...
Adj erőt, hogy ne lássam többé a fény halálát
A szívembe lát, az agyamat égeti
Rendet teremt a sorok között
Az ajtómat zörgeti minden éjjel
Tartja a kezem a láng fölött
Ketten vagyunk egy üres szobában
Ágyamra térdel izzadt ruhában
Kopott cipőjét már alig látom
Láng fölé tartott egy maréknyi álmot
Adj erőt, hogy le tudjam győzni
Adj erőt, hogy túléljek mindent
Adj erőt, hogy nelássam...
Adj erőt, hogy ne lássam többé a fény halálát
Legszebb napjaink, mikor a képzelet volt
egyszer arra képes, hogy a végtelenben jár.
A legszebb napjaink, a legszebb éveink mikor
az arcodon a fények még büntetlenül vártak.
Csak egyszer és újból én még egyszer láttam
és újból megtaláltam amikor hozzám ért a válad
szemedben az egész múltat megláttam
és újra megtaláltam mikor a végtelenben jártam
Legszebb napjaink ez az el nem múló vágy
és az érzés mivel a végtelenben jársz.
A legszebb napjaink, a legszebb éveink
csak egy mozdulat, egy illat és mindent megbocsájtunk.
Újra és újra én még egyszer megláttam
az arcodon az álmot a kezedben a múltat
a szemedben a fények
még mindig a végtelenben járnak.
Legszebb napjaink, mikor a képzelet volt
egyszer arra képes, hogy a végtelenben jár.
A legszebb napjaink, a legszebb éveink mikor
az arcodon a fények még büntetlenül vártak.
Reggelenként az ébredéskor
Fényképek néznek vissza rám.
A falon van már az egész múltam
Keretbe foglalva minden ág
Az egyik reggel apám így szólt:
- Eladtak mindent a felem felöl.
Ezért dolgoztam életemben,
hogy aprópénz legyen a múltamból.
Egy kép vagy a falon nem tudhatod
Csak egy kép vagy a falon mindenki lát.
Kép vagy a falon Te nem tudhatod.
Óriások nőnek fel a szemünk előtt
Irányt mutatnak és semmi mást
Eltemettük már az egész múltat
Nagy dolog lett a celebritás
Ezer szó és majd megbocsájtod
És még ezer év, hogy rám találj.
Adj erőt és egy csónakot
Majd a túlsó parton a semmi vár
Egy kép vagy a falon nem tudhatod
Csak egy kép vagy a falon mindenki lát.
Kép vagy a falon Te nem tudhatod
Teli torokból kiáltok mindenkor.
Határozottan, határok nélkül, változatlan.
Nem múlik el semmi nyomtalanul.
Bezárult körökben minden változatlanul.
Üvölthetek teli torokból, senki sem hallgat meg.
Pontokban mérhető az életem.
Bezárult körökben bújik el a jövőképem.
Határozottan, határok nélkül, változatlanul.
Refrén:
Valóságból a valótlanba mentem.
Valóság sóhaj volt minden tettem.
A művirágtól az érzelmekig mindent megettem.
Csak egy valóság sóhaj volt minden vesztem.
Üvölthetek majd teli torokból, és senki sem hallgat meg.
Pontokban mérik majd az életem.
Nem múlik el semmi nyomtalanul.
Bezárult körökben minden változatlanul.
Teli torokból kiáltok majd mindenkor.
Határozottan, határok nélkül, változatlanul.
Útrakészen állok és az ébredésre várok,
Hogy a következő reggel majd máshová visz el
Ezer darabra széttört éjszakákon át
Meggyötörtek az álmok, semmi nem segített át.
Egy újabb ébredés többé nem óv meg semmitől.
A hideg valóság minden reggel rám talál.
Gondolatokból épültek a falak körém.
A démonaim őrzik a kulcsot az ajtóm előtt
Tökéletesnek hitt életek előttem a sorban.
Mindannyian azt kérdezték a bárka meddig vár.
A bőröndömön ülök és jegyet váltok rá.
Csak az maradt a kérdés, hogy felférek rá?
Csak egy dal a sok közül
Néhány hang előkerül.
A világ lassan elcsendesül.
Magányos szívekbe fény kerül.
Fehérbe borulnak a fák
Mesébe illő lesz a táj
Holnapra szép lesz a világ
Minden rossz sorára vár.
Kabátba bújik minden vágy.
És többé nem fázik már
A gyufaárus lány
Utolsó dal a sok közül.
Minden hang helyére kerül.
A világ lassan elcsendesül
Hajnalban kelsz, az úton még senki nem jár,
A léptek zaját már régen megtanulták a fák.
Hol vannak Ők, akikkel rég együtt voltál.
Nem vársz tovább csatába hív most az élet.
REFRÉN
Újból tiéd a félelem (éjfél után)
Harcolj tovább még velem (hajnalban vár)
Hányszor vitt tovább a képzelet (éjfél után)
Újra végtelen az életed
Éjfél után az úton már senki nem jár.
Nincs több idő, az égen egyedül maradtál.
Elhagyott a Föld, egykor Te hagytad el Őt.
Sok volt a sérelem, elbújtál a hazugság elől.
REFRÉN
Újból tiéd a félelem (éjfél után)
Harcolj tovább még velem (hajnalban vár)
Hányszor vitt tovább a képzelet (éjfél után)
Újra végtelen az életed
Nem volt tovább hit veled (éjfél után)
Véletlenek nincsenek (hajnalban vár)
Ezernyi kérdést felteszel (éjfél után)
Oh a véletlenek azok nincsenek
Csak a hajnalok, csak az éjszakák ooh (éjfél után)
Csak a hajnalok, csak az éjszakák – ebben hiszek (hajnalban vár)
Csak a hajnalok, csak az éjszakák ooh (éjfél után)
Én ebben hiszek; a végzetek és a végtelen.
Egyszer volt és hol nem volt,
Minden így indult és minden boldog volt.
Úgy kezdődött, hogy szép lesz a világ
és jól végződnek majd a történetek.
Egyszer csak eltűntek az éjszakák
és úgy ébredtél, hogy nincs tovább.
Bezárult minden könyv a lapok szerte-szét
Nem volt többé, aki meséljen tovább.
Refrén
Ha úgy gondolod, hogy az életed meséjét magad írod.
Ne legyen majd képregény, se ponyvaregény.
Egyszer volt és bárhol lesz
Minden szép emlék ott minden együtt volt.
Álmok és poszterek voltak a szobád falán.
A remény, ha kézen fog talán.
Egyszer csak elfogytak az évtizedek,
A meseíró is elfáradt már.
Bezárult minden kör, a mondat véget ért.
Nem volt többé, aki meséljen tovább.
Refrén
Ha úgy gondolod, hogy az életed meséjét magad írod.
Ne legyen majd képregény, se ponyvaregény.
Egyszer volt és többé nem lesz már.
Volt egyszer és akkor téged várt.
Úgy indult, hogy szép lesz a világ
és jól végződnek majd a történetek.
Hazugság minden sor, amit más kezével írsz.
És ha életed meséjét helyetted írják.
Bezárult minden könyv, a lapok szerte-szét.
És nem lesz többé, aki meséljen tovább.
Refrén
Ha úgy gondolod, hogy az életed meséjét magad írod.
Ne legyen majd képregény, se ponyvaregény.
Jó lenne még egyszer talán
(Csak egyszer élünk),
Újból, ha volna Kánaán,
(Még újra várom).
Nem volt csak egyszer még talán
(A képzeletben).
Még egyszer újra láthatnám,
De végleg elveszett.
Refrén:
Túl messze az Édentől.
Harc nélkül a véremből.
Ezer szóval nem bocsáthatsz az útra,
a képzelet az más.
Hazugság megtalállak még!
(Ígéret szép szó).
Elbújsz a vágyaink mögé
(Betartják, úgy jó).
Még egyszer újra láthatnám
(Ígéret földje).
Talán már megbocsájthatnám,
Hogy eltűnt örökre.
Refrén:
Túl messze az Édentől.
Harc nélkül a véremből.
Ezer szóval nem bocsáthatsz az útra,
a képzelet az más.
A hatvanas évek még gyermekcipőben
A lyukat kerestük a cipőfűzőnek.
A évtized végén az iskolapadban
a diák-tanár harcban alul maradtam.
Refrén
Azt mondták: mindig lépj tovább,
Jobb lesz majd ami vár.
De nem mondták: ebben a sorban nem lesz változó.
Így leszel majd! Így lettem reménytelenül álmodozó.
A hetvenes évek a búcsúról szóltak.
Barátaim mind távol maradtak.
Minden vonat a Nyugatiból indult
És tovább ment, mint az országhatár.
Refrén
Nyolcvanas évek: még minden remény kódolt.
De kilencventől: a szabadság oly jó volt.
Mire tízzel múlt el kétezer, már nem maradt, aki velem énekel.
Mert ebben a dalban nem volt változó,
Csak egy reménytelen álmodozó.
Azt mondták: mindig lépj tovább,
Jobb lesz majd ami vár.
De nem mondták: ebben a sorban nem lesz változó.
Így leszel majd! Így lettem reménytelenül álmodozó.
Sohase várd, hogy egy szó megtalál.
Annyi minden arra vár.
Mennyi érzés nem talált még rád.
Sohase félj egyedül, megtalálsz.
Minden lélegzet, ha fáj.
Minden mozdulatban vár még rád.
Refrén
Sohase fájjon a szó,
Sohase fájjon a dal ma még.
Sohase fájjon a szó
Soha se fájjon egy dal tovább.
Haza találsz egyedül mindenért.
Mennyi harcot vesztett év.
Annyi mindent nem beszélt hozzám.
Sohase várd, hogy a szó eltalál.
Mennyi láthatatlan vágy.
Ezer dalban megtalálsz, ha vársz.
Refrén
Sohase fájjon a szó,
Sohase fájjon a dal ma még.
Sohase fájjon a szó
Soha se fájjon egy dal tovább.
Az, hogy jó volt az út,
Amit magamban bejártam.
Minden lépés, minden szó.
Amíg éltem, arra vártam,
Hogy magaddal vigyél.
Mindig az iránytűm legyél.
Maradt pár rossz hang utánam
S néhány ki nem mondott szó.
Egyetlen rövid vallomás.
Hidd el nekem
Hogy ha én lennék a szó
Minden mondat rád talál.
Refrén
Hidd el, hogy megtaláltam.
Ezerszer újra jártam már.
Hidd el, hogy nem kerestem
Ez volt az út, ami rám várt.
Az, hogy milyen nehéz volt
És mennyit buktatott.
Hogy jó irányba tartott az út.
Fáradt lépteim,
Hogy meddig bírják még.
Vártam rád, hogy az iránytűm legyél.
Refrén
Hidd el, hogy megtaláltam.
Hidd el, hogy nem találtam mást.
Ezerszer újra jártam
Ez volt az út, ami rám várt.
A dal szövege itt jelenik meg...
Nem volt más, csak egy eltűnt nemzedék
Utolsó mondata.
Volt egy gitár és egy érzés.
Megszólalt a bánata.
Refrén
Nem volt más, csak egy öreg rock zenész
Múltjának ígérete.
Nem lett más, csak egy hálátlan világ…
Végtelen az élete.
Harangszóval jöttek érte
Nem volt több ígérete.
Bárcsak megszólalna újra.
Hangján ébreszthetne fel.
Refrén
Nem volt más, csak egy öreg rock zenész
Múltjának végzete.
Nem lett más, csak egy hálátlan világ…
Végtelen az élete.
Életében azt ígérte
Minden hangja célba ér.
Örök elpusztíthatatlan
Hangja mindenkiben él.
Refrén
Nem volt más, csak egy öreg rock zenész
Múltjának ígérete.
Nem lett más, csak egy hálátlan világ…
De végtelen az élete.
Elvesztett álmokban
Eltévedt angyalok.
A világ már megváltott.
Még egyszer nem hagyom.
Eltűnt a szépség
És nem talált még haza.
Felkelt a véletlen
És megcsaltad Önmagad.
Harcolt a véredben,
Felfalta vágyadat.
Felszínre a mélység
Nem jön fel soha.
Refrén
Már nincs tovább eltűnt a múlt,
Az elveszett illúzió
Már nincs tovább, kettétört a szó,
Az elveszett illúzió.
Minden változást, minden új csodát.
Általad lett kék, ami holdfényben nem remélt.
Minden a hegy mögött én elhiszem, ha vár.
Több időt már nem vártam tőled.
Új erőt talán már nem kaptam tőled.
Az új csodák a hegy mögül jönnek.
Varázslatos dolog, ami a túloldalon vár.
Minden változást, minden új csodát.
Általad lett kék, ami holdfényben nem remélt.
Minden a hegy mögött én elhiszem, hogy vár.
Több időt már nem vártam tőled.
Új erőt talán már nem kaptam tőled.
Az új csodák a hegy mögül jönnek.
Varázslatos dolog, ami a túloldalon vár.
Játszik veled, ha nem figyelsz.
Álmaid mélyén bújik el.
Nem látod őt,
Az arcát álarc mögé rejti el.
Szemtől szembe menni félt.
Ártatlanoktól nem kímélt.
Éhes a lelke,
Mohón falna fel: enni kér.
Refrén:
Hányszor voltam az Ő fegyvere.
Hányszor játszott velem.
Nem kell többé, mert én nem leszek.
Az ördög játékszere.
Eltünteti lépted nyomát.
Ha boldogulsz válladra áll.
Arcátlanul az életedre tör,
Ha nem figyelsz.
Ruhát cserél bárkivel
Tükörbe néz, hogyha kell.
Az arca ismerős
Eltévesztenéd bárkivel.
Új útra indult, de messze menni félt.
Hajnali égbolt az úton elkísért.
Még egyszer újból megpróbálhatom.
Rám talált mégis a láthatatlan vágy
Refrén
Új útra indult, egy új útra várt.
Új útra indulsz, ha lesz még szerencséd.
Verse 3,4
Új utakat látok, de megsemmisült a vágy.
A harcok végén fél térdre hullt a vár.
Túl messze járt és visszamenni félt.
De örökre megtanulta: fél térden nem élt.
Refrén
Új útra indult, egy új útra várt.
Új útra indulsz, ha lesz még szerencséd.
Refrén
Új útra indult, egy új útra várt.
Új útra indulsz, ha lesz még szerencséd.
Új útra indult, egy új útra várt.
Új útra indulsz, ha lesz még szerencséd.
A dal szövege itt jelenik meg...
Bejártam már a nagyvilágot
Sok embert ismerek.
Sokszor felkapott a szél
És nem tudtam hová megyek.
Az nem lehet, nincs más csak rock and roll lehet.
Annyi minden változott,
De egy valami az nem lehet.
Akármi gördíthet követ
Nem változott az életem.
Oh, csak rock and roll legyen.
Refrén
Rock, rock az életem.
Nem kell, csak rock and roll legyen.
Nekem rock, rock az életem.
Nem kell más, csak rock and roll legyen.
A hallgatás árnyéka volt
Két csöndes évtized.
Az el nem múló hangokat
A hallgatás temette be.
Az nem lehet, oh, csak rock and roll lehet.
Refrén
Nekem rock, rock az életem.
Nem kell más, csak rock and roll legyen.
Kezdetben égett a tűz, mikor egy hangot játszottál a húrokon.
Egy szál gitár tovább zenélt, mint az ezredforduló.
Nem volt talán és nem is lett őszintébb egy vallomás.
Porból legyen, és porrá lesz a Rock and roll ősrobbanás.
Refrén
Hangok és képek, ahol a húrok mesélnek;
porból lett egy alkotás, ősrobbanás.
Eltávozott néhány új hang az angyalok szárnyán.
Akkor még égett a tűz az út másik oldalán.
Felnőtt egy új nemzedék az első sorban és nem kért semmi mást.
Játszd el nekem, hogy egy dal volt a Rock and Roll ősrobbanás.
Nem volt talán és nem is lett őszintébb egy vallomás.
Porból legyen, és porrá lesz a Rock and roll ősrobbanás.
Sok mindent megálmodtál.
Minden álmod nagyon fáj.
Mert az álmok mögött
Bújik el az igazság.
Álmod mindig szép legyen.
Mindig igazság legyen.
Mert hazug álmokkal
tovább élni nem lehet.
Refrén
Minden álmod csak addig él tovább.
Minden érzés csak addig érez tovább.
Minden lépted csak addig léphet tovább,
Ameddig hazug álmot nem találsz.
Álmod mindig szép legyen.
Mindig igazság legyen.
Mert hazug álmokkal
Tovább élni nem lehet.
A dal szövege itt jelenik meg...
Fáradt hajnalok zuhannak az elhagyott utcán
Fáradt hajnalok…
Több ezernyi porszem hullott szét lépteik nyomán
Fáradt hajnalok…
Szárnyaik hangját a házak már régen megtanulták.
Fáradt hajnalok…
Elkopott firkákat látsz sápadt arcok helyén…
Refrén:
Amikor tetten érnek majd a fáradt hajnalok.
Vigyázz majd rám!
Amikor egyedül ébredsz fel egy fáradt hajnalon.
Vigyázz majd rám!
Szárnyaik hangját a házak már régen megtanulták.
Fáradt hajnalok…
Elkopott firkákat látsz sápadt arcok helyén…
Refrén:
Amikor tetten érnek majd a fáradt hajnalok.
Vigyázz majd rám!
Amikor egyedül ébredsz fel egy fáradt hajnalon.
Vigyázz majd rám!
Neted és netem, mindkettőnknek
a kábel be van csatlakozva.
Én rád klikkelek, te kacérkodsz velem,
mi legyen majd a hangulatjelem?
Tudod én megnyerő , jóképű
és érdekes vagyok.
Bármit kedvelek, amit te,
bármit írsz, az jó nekem.
Refrén:
Villog a kurzor, mosolyog rád a hangulatjelem.
Itt vagy velem az egyetlen, századik helyen.
Villog a kurzor mosolyog rám a hangulatjeled.
Egyetlened a listádon, a századik helyen.
Ha rosszat mondanék neked,
azt rögtön újra gépelem.
Mosolygok tovább;
ez lesz a hangulatjelem.
Átváltozunk, minden változás csodás
Van még irány életünk csak új útra vár.
Ablakok a múltra, de csak az egyik visz tovább.
Miért nyitom ki mindet, bárcsak tudnám
Rohanás sok ezernyi fáradt év után.
Ragyogás sok ezernyi halvány fény után.
Átváltozás ezer évnyi véres harc után.
Átváltozás pillanatnyi múló villanás.
Meddig kell a fény és a levegő?
Még mielőtt átfordult a film a szívemen.
Amíg a zene szól…
Meddig kell a szó és a nevetés?
Még mielőtt átkattant a zár a lemezen.
Amíg a zene szól…
Meddig kell a vágy és a ragyogás?
Még mielőtt elhalkult a fény a szíveden.
Amíg a zene szól…
Meddig kell a fény és a levegő?
Még mielőtt átfordult a film a szívemen.
Amíg a zene szól…
Tágas végtelen mögötte,
Szűk lett már a tér előtte.
Évszázadokon át élt a nomád.
Manapság városban él,
Divatból nem hordja a szél.
Leharcolt oroszlán lett a nomád.
Hosszú kabátját régen ledobta,
A vándorlásnak vége.
A távolságot magára hagyta,
De az útnak nincs még vége.
Kezében megsárgult a kép,
szeméből eltűnt a szenvedély.
(Sosem) Nem volt élete megalkuvás.
Mögötte tágas végtelen,
Előtte fáradt küzdelem.
Holnapra csak egy emlék lesz a nomád.
Hosszú kabátját régen ledobta,
A vándorlásnak vége.
A távolságot magára hagyta,
De az útnak nincs még vége.
Olcsó hangok csatába hívták,
Az idők szavára nem válaszolt.
Nevét már a falakra írták,
De saját hangján szólt a nomád.
Magas falak mögött nem látod már az életem,
A fény, amerre mentél még elvakít engem.
Poros lépcsők őrzik lépteid nyomát,
Elmúlt néhány év és te úgy hiányoztál.
A néma ablakok azóta nem néztek rám,
Nincs mögöttük senki, aki úgy figyelne rám.
Az asztalon volt egy könyv, amit nem olvastál tovább,
Lapjain az illatod még mindig arra vár.
Refrén:
Engedj , engedj el és álmodj tovább!
Engedj el, engedj el, lépnem kell tovább.
Élned kell, élned kell az álmomban tovább.
Engedj el, engedj el és kérlek menj tovább.
Könny áztatta a tengereket,
Mint partra vetett hal az értelem
Ez már csak egy megfordult világ.
Gyermeki kéz a szülő ellen,
Testvéri szív a testvér ellen
Ez már csak egy megfordult világ
Refrén:
A vétlen remény nem fog már élni,
Egy napon már nem fogunk kérni,
A tűz lángjai már nem fognak égni,
A Föld tetteire az ég válaszol.
Régmúlt erdők szelleme,
Magas hegyek az ég felett
Ez már csak egy megfordult világ
Írj és megbeszéljük!
E-mailben hagyhatsz nekem üzenetet.